MenüMENÜ

Monokróm raszterfelületek, kompozíciót átszelő, gradiens színátmenetes keresztsávok, valamint illuzionisztikusan kiemelkedő vagy szabálytalanul lebegő betűk kavargó együttese alkotja KUSOVSZKY Bea legújabb sorozatának képeit. A VILTIN Galériában bemutatásra kerülő Generációs kód című kiállítás anyaga talán az alkotó eddigi legszemélyesebb, családi kötődésű képciklusa: szülei generációjának kilencvenes évekbeli tipografikus világát és KUSOVSZKY absztrakt festészetének képi nyelvét ötvözi játékos, mégis tudatos szintézisben.

KUSOVSZKY Bea művészi praxisának első referenciális pontja az amerikai pop-art korai alkotói, Roy Lichtenstein és Jasper Johns. 2012-es diplomázását követően figurális munkákat készített, melyben életnagyságú fotórealisztikus alakjait Lichtensteint idéző gesztusokkal és raszterpont-strukturával neutralizálta. A figurákat kivonva a kép kompozíciójából, figyelme később a nem narratív, saját jelentéssel bíró gesztusra, a geometrikus térosztásra és a raszterpontok rendszeréből moaré jelenséggé váló optikai, op-artos játékra irányult. 2019 után a korábbi redukciót folytatva és a 21. századi posztdigitális absztrakt vizuális kódjeleit használva öltött alakot egyéni karakterű letisztult festészete. Perfekcionista munkáinak képi világa ontológiai értelemben a konstrukció és dekonstrukció kortárs kérdésére ugyanúgy reflektál, mint a kép valós és látens képnyelvi határainak problematikájára, vagy a kompozíciós keret szerepére. Művei vizsgálják a kép a képben vizuális effektust, az illúzió és  trompe-l??il absztrakt képi lehetőségeit; a naturális forma, mint pszeudo gyűrt felület megjelenítését és viszonyát a kép geometrikus rétegstruktúrájához. A többnyire ciklusokban gondolkodó, egymásra épülő és egymásra reflektáló képsorozatokban alkotó művész karakteres színhasználata spektrografikus jellegű. Kiindulópontja a természetes fény newtoni prizmán történő színre bontása, amit részben vagy egészben kezel, vagy időnként kromatikusan elcsúsztat. Ezt komponálja a fekete, fehér és a hideg?meleg szürkék viszonylatában. A 2020 után készült művek KUSOVSZKY festészetét kulturgenerációs kapocsként kötik össze Bridget Riley, valamint a magyar művészeti színtér olyan jelentős alkotóinak képi gondolkodásmódjával, mint Hencze Tamás, Nádler István vagy Bullás József.

KUSOVSZKY Bea egy szitaműhely festékszagú atmoszférájában, a levilágító-fóliák, filmek, és betűkivágások, plakáttervek, könyvillusztrációk képnyelvi közegében nőtt fel. Szülei gyerekkönyvkiadót vezettek; grafikus, képszerkesztő édesapja már korán megismertette vele a szitanyomás karakteres színvilágát, és a kilencvenes évek tipográfiáját meghatározó betűsablonok világát. Ez a hatás először a 2024-ben indult Vitrin of the Image Error sorozatában jelent meg. Az emblematikussá vált Kusovszky-féle "gyűrt papír" pszeudo-képi eleme megtörik és a digitális képzaj, a képernyőn futó képhibák által inspirált festett felületek lépnek helyébe, mellette pedig megjelennek a lebegő betűk térbeni trompe-l'oeilként megfogalmazott kompozíciói - így a kép egyszerre válik illuzórikussá és anyagszerűvé.   A jelenlegi, Generációs kód című ciklus ezt a vizuális világot építi tovább. Az eredetileg papírvékony sík betűk továbbra is lebegnek egy indefinitív absztrakt képtérben, miközben a gyűrt papír naturális képe - mint ontológiai kontraszt -fokozatosan eltűnik. Helyét átveszi az ezüstös betűlufi, a graffiti, a tag neo-pop ikonja. Ezzel a fordulattal KUSOVSZKY a kilencvenes évek techno-képiségét helyezi egy markáns, 21. századi színkörnyezetbe.

KUSOVSZKY Bea (*1986, Budapest) 2012-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő, illetve képzőművész-tanár szakán; mestere Drozdik Orsolya volt. 2010 és 2011 között festészetet és animációt tanult az Universitat De Valencián. A számos hazai egyéni és csoportos kiállítás mellett munkáiból Bécsben, Frankfurtban és Pozsonyban rendeztek egyéni kiállítást. Művei megtalálhatók többek között az Erste Stiftung (AT) és a Magyar Nemzeti Bank Kortárs gyűjteményében, továbbá hazai és külföldi magángyűjteményekben.