BARAKONYI Szabolcs munkáit a közvetlenség, az éles, már-már szociografikus látásmód teszi markáns emblematikus nyelvezetűvé. A Műcsarnokban 2010-ben rendezett kiállításán a hazai romák elleni atrocitások áldozatairól készített portrékat mutatott be. Képeinek erejét az érintett helyszín hangulatának megragadása és erőteljes empatikus készsége adja.

Legújabb kiállításának anyaga személyes érintettségétől vezérelve született. A 0-3-ig - mint közismert ajánlás paralleljeként, az elmúlt három évben büszke apukaként elvegyülve a "hasonszőrűek" társaságában, gyermeke és játszótársai születésnapi zsúrjain készítette vizuális környezet - és társadalomtanulmányát, így a barátok és ismerősök gyerekei egy szoros program mentén megvalósult sorozat modelljeivé váltak. BARAKONYI művészeti célként fogalmazta meg az amatőr családi fotóalbumok jellegzetes arculatának felidézését. Az erőteljes kompozíciós metszésekkel és direkt vakufénnyel exponált képek a nagyítás által lesznek rendkívül kifejezőek, feszültek. A kiállításra került fotókon láthatóvá válik a középformátumban rögzített analóg fénykép minden egyes részlete mögötti szándékos művészeti döntés. Az olykor túlvilágított, máskor dekomponált képek és részletei megfontolt számítás és mérés után égnek a fényérzékeny felületre. A gyakran iróniával és játékossággal átitatott pillanatok, hangulatok mindannyiunk számára ismerősek, amelyeket magunk is megpróbálunk kisebb nagyobb sikerrel rögzíteni, BARAKONYI viszont, hatékonyságának teljében, gyors helyzetfelismerés, komponálás és fénymérés után exponál és sikerre visz.

A VILTIN Galériában bemutatott különböző méretekben megjelenő fotók mindegyike mellőzi az utólagos manipulálást, változtatást, azt látjuk, ami a negatívon van. A művész ezzel a tétellel is növeli a kihívás nagyságát és a végeredményen tetten érhető művészeti feszültség erejét.

A fotográfia, története során, számos ugrásszerű változáson esett át: a celluloid film megjelenése, a kis- formátumú kamera térhódítása, a színes, vagy éppen a polaroid film alkalmazása a hétköznapi fényképezésben, - hogy csak néhányat említsek - de mindenek felett a digitális technika vívmánya forradalmi változást hozott a valóság közvetlen lenyomatának készítésében. Családi fotóalbumaink fekete-fehérből színessé, majd napjainkra számítógépeinken tárolt bináris számsorok halmazává váltak. A tökéletességre törekvő fényképezőgép gyártók hónapról hónapra újabb apparátusokat dobnak piacra, hogy elérhetővé tegyék a technikailag kifogástalan, jól exponált kép készítésének lehetőségét. "Rossz fénykép nem létezik, - csak kevésbé érdekes, kevésbé találó, kevésbé titokzatos - minden csak idő kérdése" állítja Susan Sontag évtizedekkel a digitális fényképezés hétköznapi megjelenése előtt. Bár az új eszközzel készített képek látszólag "rendben" vannak, mégsem mondjuk azt rájuk, hogy művészet, de családi virtuális fotóalbumaink nagyságát a végtelenségig növelhetjük általuk. BARAKONYI Szabolcs e vékony paradoxon mezsgyéjén exponálja képeit, majd nagyítás után kiállítás formájában megosztja azt a külvilággal.