GÁSPÁR György | electron

2017. május 11. - 2017. június 10.

A VILTIN Galériában először bemutatkozó GÁSPÁR György 2016-ban fejezte be a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának DLA képzését. Az electron sorozat műtárgyai elméleti kutatásainak eredménye, melyeket az elmúlt egy év időszakában hozott létre.

GÁSPÁR az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett az üveg, mint művészeti médium képzőművészeti, szobrászati használatára, valamint a két -és háromdimenziós alkotási forma kapcsolatainak feltárására, továbbá a szobrászat mediális és műfaji határterületeinek vizsgálatára, újraértelmezésére.

Míg a kezdeti Op-art első számú médiuma a táblakép volt és az optikai illúziókeltést tűzte célul, addig GÁSPÁR célja nem az illúziókeltés, hanem annak feltérképezése, mechanizmusának feltárása, bemutatása. Az ortodox op-art művészet formanyelvét követve, legújabb ciklusában GÁSPÁR György is az alapvető geometriai alakzatokon keresztül (pont, vonal, négyzet, kocka, téglalap, kör, gömb) definiálja az illúziót. Figyelmének középpontjában ugyanakkor nem a tér, a szerkezet és a konstrukció, ezáltal pedig a potenciális illúzió megismertetése, értelmezése áll. Felfejtésre maga a felismerés lehetősége, annak egyszerűsége, vagy összetettsége vár.

Megállapításai ikonikusak, legyen az négyzetre épülő téri konstrukció: kocka, hasáb; vagy körre épülő gömb. Érzi és érti az arányokat, a befogadhatóság mértékét, így formanyelve elegáns, mint egy esszenciális matematikai képlet. GÁSPÁR absztrakciója nem a redukcióra épít, hanem deduktív, levezetve és elemeire szedve az alapgondolatot, egy új, egyéni absztrakt nyelvet teremt.

Saját nyelvezete lépésről-lépésre alakult ki, amiben komoly kezdeti szerepet játszott a LEGO és a PLAYMOBIL, amely konstrukciós és dekonstrukciós elméletével, és a Piet Mondriantól vett színhasználatával később meggyőzően társult Lantos Ferenc iskolai pedagógiai módszertanához. Már középiskolásként elsajátította a konstruktivizmus jelrendszerét ugyanúgy, mint a Hard-edge, és Minimal art formáról és struktúráról alkotott alaptételeit. A sokszor és szívesen látogatott Vasarely Múzeum falai között közvetlen élményként hatott rá az Op-art. A nagy múltú pécsi geometrikus hagyományok nyomdokain lépkedve ismerte meg az üveg anyagi tulajdonságait, formáit, és a sík üveg alakítása mellett döntött.

Jelenleg úgy is definiálhatjuk, hogy GÁSPÁR György áttetsző kétdimenziós táblaképeket fest, majd azokat egymásra helyezi, időnként formázza, ezzel alkotva szobrászati értelemben is azonosítható körbejárható műveket, vagy reliefeket.

Plasztikája valójában képek egymásra épülő rendszere, amiben a kint és bent fogalma megfordul és ahol optikai hatásokra épülve a párhuzamos egyenesek a térben széttartóvá válhatnak. Origóként a formán belül zajló működési mechanizmus, ablakszerű megnyitása lehet a cél. A külső, statikus forma határain belüli, egyfajta, sajátos mozgó, ezzel kimondhatóan élő, organikus szerkezet feltárulkozása: Egy röntgenszerű kép bontakozik ki a már megismert egyszerű külső, geometrizált formán keresztül. Egy pusztán virtuálisan megszakított forma, egy nyílás, melyen keresztül beláthatóvá válik a "külső" felépítménytől minden esetben teljesen eltérő struktúra.

GÁSPÁR nem akarja megváltani az egész világot, hanem a számára oly meghatározó boldog gyermekkor emlékeit felhasználva keresi a maga útját, saját életének megoldásait. Ifjúkori kollektív élményvilágát egy szigorú, de nyitott, minden pontjában ellenőrizhető geometrikus alapelemek hálójába ágyazza. Ugyanakkor utal a társadalmi elvárásokra, mesterségesen felépített és felvett emberi jellemformáló tényezőkre, az így kialakuló álcázó, uniformizáló életmódra. Az olykor elgondolkodtató, előre, vagy éppen hátralendítő fizikai és kémiai kutatások kora ez. A várt 2000-es évek, ahol a sci-fikben látottak beteljesülhetnek. Egy csipetnyi forró balatoni nyár, csípőre húzott bikinik látványával a '90-es évekből.

A kiállításon bemutatásra kerülő mintegy tizenkét mű között először jelenik meg az alkotó falra installálható műtárgyformája, az üvegrelief. 

 

GÁSPÁR György 1976-ban született Pécsett, 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, 2002-ben egy szemesztert töltött Dániában, a Designskolen Kolding-ban. 2013 és 2016 között a Pécsi Tudományegyetem szobrász DLA képzésén vett részt.

Művei számos jelentős hazai és nemzetközi köz -és magángyűjteményében megtalálhatóak.