A Horizont nem pusztán a kiállítás és a nagyméretű vászonkép címeként értelmezhető, hanem egy annál tágabb alkotói és társadalmi látóhatár kijelölésének is tekinthető.
A társadalmi Horizonton érdemtelenül ugyan, ám mégis rendkívül jelentős szerepet játszik nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is a futball. Annak ellenére, hogy GERBER Pál inkább ellenszenvvel fordul a labdajáték körüli téboly felé, munkásságában mégis meghatározó témának bizonyul, amely elsősorban a labda visszatérő motívumában érhető tetten. Ezt a motívumot azonban a hazai helyzettől, a napi politikától elvonatkoztatva, jóval szélesebb összefüggésben és jelentésben használja.
A labda mellett a másik szembetűnő elem a kiállított munkák kapcsán az ismétlés, amely képi fragmentumok és szótöredékek formájában is jelentkezik. Ismétlődő labdák, ismétlődő sokszorosító technika, ismétlődő szótöredék.  A hiba, a dadogás vagy a nyomatékosítás eszközeként is értelmezhető ismétlés a kilencvenes években jelent meg Gerber munkáiban. A mű suta és dadog. A tatárok végigsöpörték Európát című négy linómetszet technikája egyenesen kínálja a repetitív installálási formát. Az azonos vizuális elemekből építkező művek egyúttal az állandóan újat követelő művészeti gyakorlat negligálását is jelentik.
A kiállításon szereplő íróasztal egyszerre keserű és játékos ellentmondásosságát a művészre jellemző beszédes címadás árulja el: Íróasztalfiók remekművel. A zárt fiókban lapuló, hatását így ki nem fejtő alkotás a kreativitás pazarlásának, a szellemi értékre való fogékonyság hiányának a helyzete. A fiatal kollega fiókba helyezett szöveges alkotása ugyan nem hozzáférhető, jelenléte mégis döntően fontos. Míg az íróasztalt a mű, addig a munkát az íróasztal teszi rejtélyes remekművé.
A több száz magyar alkotást felvonultató A kortárs magyar képzőművészet prezentációja  című videó anyagának összeállítását a magyar művészet nemzetközi színvonalát bizonyítani kívánó sikertelen, ám annál görcsösebb általános igyekezet ihlette. Míg vastag kötetet lehetne összerakni jobbnál jobb munkákból, addig a nagy igyekezettel járó görcsösség, a be nem vallott kisebbrendűségi érzés szab gátat az érvényesülésnek. Gerber így maga állította össze 860 magyar remekmű tömör válogatását.

" Annak idején, végzős hallgatóként egy buszmegállószerű egyszerű pavilont akartam festményeimből építeni. Nem azért, mintha önálló képekként nem becsültem volna azokat, hanem azért, hogy a kép dologiságát, tárgyszerűségét hangsúlyozzam. Ugyanakkor az is érdekelt volna, mennyit képes megőrizni ilyen körülmények közt egy kép a kvalitásából fakadó méltóságából. Ez az ötlet nem kapott támogatást. 
Állunk a külső Váci úton egy buszmegállóban. A kitört üvegtáblákat más síkokkal pótolták. Megfordulunk. A hátunk mögött a Szépművészeti Múzeum anyagából néhány Greco és XIV. századi, fatáblára készült festmény fogja fel a jeges szelet. A tető a fejünk felett egyetlen nagyméretű Fontebasso, jóval túllóg a kaszni méretén. Olajfestmény, amely adott esetben majd az esőt is jól lepergeti..."

- Gerber Pál